Amikor még nagyon kicsi voltam, a kormány egyik fele összetűzésbe került a másikkal, így Amerikában úgymond kitört a 3. világháború. Az országok vagy az egyik, vagy a másik oldalára álltak, így mint például Franciaország és Oroszország is egymás ellen vetemedtek. Végül az egész világ kezdett darabjaira hullani- kezdve Amerikával. A szüleim meg voltak rettenve, hiszen ott voltam én, és még egy úton lévő gyermek. Így a hegyekbe menekültünk, egy kórházba amit az apám egyik barátja vezetett. Ott jött világra a kicsi Alysa, és még nem volt 5 éves, de lebombázták a kórházat. Mi valahogy megmenekültünk Alysaval, de anyámék, nem élték túl. Ahogy apám barátja, a betegek, és az orvosok sem. Máig nem tudom, hogy miért mi ketten maradtunk életben, de akkor ez valami "jel" lehet...A lényeg az, hogy máig nem történt semmi, ami azt jelentené hogy a háborúnak vége van. Az államok megmaradtak, de csak néven. Minden összeomlott....eltűnt.
Alysa megszorította a kezemet, és megtorpant. Leguggolt, és fülét a sínekre helyezte. Rémülten állt fel, és nézett nagy barna szemeivel rám.
-Vonat. Hallom ahogy jön.- futott le a sínekről. Követtem, és baljós tekintettel, bebújtam mögé egy bokorba. Lehúztam a fejemet, és csak hallgattam. Körülvett minket a csönd, egészen addig amíg megláttam a horizonton a vonatot. Kihűlve néztem, ahogy közeledik, és csak jön jön és jön. Nem hittem a szememnek. Már régen nem jöttek vissza, akkor miért pont most? Miért pont most kellett idejönniük? Egyedül egy család közlekedhet vonattal...
...a Lynchek...
Dadadadaaaaaaa :D Remélem tetszett ez a kis ízelítő, ha több részt szeretnétek akkor komizzatok :))
puszi: Vivian W
